Fotózás alapja, hogy tudjunk helyesen exponálni. Régebben külön fénymérő segítségével sikerült ezt megcsinálni, ma már szerencsére a fényképezőgépekben is van fénymérő. Gondolhatnánk, hogy a gép fényt mér, mi megnyomjuk a gombot és készen is vagyunk. Ez többnyire igaz is, de sokat segíthet ha értjük a folyamatot és és minden helyzetben helyesen tudunk exponálni.
Nézzük miből áll össze a helyes expozíció. Rekesz, zársebesség, érzékenység. Ezt szokták hívni expozíciós háromszögnek is. Bármelyiket állítjuk az hatással van az elkészült képre.
Rekesz: Minél tágabb a rekesz(pl. F1.4), annál nagyobb helyen jut fény a szenzorra (filmes gépnél a filmre). Szűkebb rekesz (nagyobb érték, pl. F16) kevesebb fényt enged be.
Zársebesség: Az az idő, amíg fényt engedünk a szenzorra. Gyorsabb zársebesség kimerevíti a mozgásokat, hosszabb zársebesség elmosódottá teszi/teheti a képet.
Érzékenység: Filmes gépeknél a film fényérzékenysége, digitális gépeknél a szenzor érzékenysége. Magasabb érzékenység világosabb képet eredményez, ezzel párhuzamosan a zajosodás is megnőhet.
Ezekből látszik is, hogy bármelyiket állítjuk, az elkészült kép sötétségére/világosságára hatással leszünk. Az elv elég egyszerű, ha 1 értékkel szűkebb rekeszt állítunk be és ezzel párhuzamosan 1 értékkel hosszabb zársebességet, akkor a kép világossága nem változik. Ugyanez igaz az érzékenységre is, ha 2 értékkel lejjebb visszük az érzékenységet, majd 1 értékkel tágabb rekeszt választunk, és 1 értékkel lassabb zársebességet, akkor a kép világossága nem változik. Ez természetesen minden irányban működik.
Jó viszont tudni az egész értékeket.
Rekesz: 1, 1.4, 2, 2.8, 4, 5.6, 8, 11, 16, 22
Zársebesség: 16sec, 8, 4, 2, 1, ½, ¼, ⅛, 1/15, 1/30, 1/60, 1/125, 1/250, 1/500, 1/1000, 1/2000
ISO: 100, 200, 400, 800, 1600, 3200, 6400, 12500, 25600, 51200
Ezektől extrém esetben van eltérés lefele és felfele is, hiszen létezik F0,75 fényerővel objektív, és van fényképező ahol az 1/32000 zársebesség is működik, stb.
Tehát fénymennyiség szempontjából az alábbi három esetben ugyanolyan lesz az expozíciónk:
ISO 400, F2,8, 1/250
ISO 100, F1,4, 1/250
ISO 200, F1,4, 1/500
Jogosnak tűnhet a kérdés, minek variáljunk, ha ugyanannyi fényt engedünk be mind a három esetben. Egyrészt az objektíveknek is van olyan rekeszértéke ahol a legjobb optikai teljesítményt nyújtják, valamint az elkészült kép képi világára van hatásunk a rekesz állításával. Például mennyire fontos kiemelni a portrénál mondjuk az arcot és elmosni a hátteret, vagy egy tájképnél törekedni a végtelen mélységélességre. De ha a zársebességet nézzük, ott is fontos döntés, hogy épp a mozgást akarjuk kimerevíteni egy sportolónál, vagy mondjuk egy patak folyását szeretnék elmosni egy hosszú zársebességgel.
Mondhatjuk, a fotós kreativitásán múlik mit és hogyan mutat meg a világból.
Nézzük még meg azt is, hogy ezeket az értékeket hol tudjuk állítani a fényképezőn.
Főbb módok a fényképezőn:
Auto (teljesen automata módban dolgozik a gép, ő dönt mindenről)
A: rekesz prioritás, beállítjuk a kívánt rekeszértéket és a fényképező állítja a hozzá tartozó zársebességet.
S: zársebesség prioritás, zársebességet állítunk, a fényképező meg beállítja a megfelelő rekeszt hozzá.
M: manuális mód, itt a rekeszt és a zársebességet is mi állítjuk
Az érzékenységet a legtöbb gép úgy kezeli, hogy minden módban (A,S,M) tudunk külön érzékenységet állítani, illetve van AutoISO funkció is sok gépen, ahol megadhatunk egy tol-ig tartományt amin belül a gép az érzékenységgel is korrigál ha szükséges.
Neked is van egy jó Mikro Négyharmados rendszerrel készült fotód? Van hozzá egy izgalmas történeted? Mi szívesen megosztjuk! Küldd el nekünk a technikai paraméterek megjelölésével a milcclub@olympusmintabolt.hu email címre.
Lőrik László
instagram.com/laszlolorik/
