Óriási izgalom, tömérdek inspiráció és úgy tűnik tényleg igaz: hamarosan repülünk Amerikába. A dátum már kitűzve, június 21-én indul a kaland. No de addig sincs hátradőlés és láblógatás, egyrészt az útiköltségre valót is össze kell szedni, másrészt az elkövetkező 2 hónapban egy végeláthatatlan to do list végére kellene érni, hogy minden készen álljon az utazásig.
Teendők, mielőtt az USA-ba utaznál
Ha a tengeren, sőt az óceánon túlra vágynál, akkor egy puszta útlevélnél többre lesz szükséged. Ahhoz, hogy turistaként eljuthass New Yorkba, jóval több adminisztratív kört le kell futni, mintha csak átugranál a szomszédos Ausztriába egy hosszúhétvégére. Az USA-ba a beugró az ESTA vízum, aminek az igénylése egy hosszas kérdőív kitöltésével jár, amiben már csak épp azt nem kérdezik meg, hogy milyen színű bugyi van rajtad. Igazolnod kell például azt is, hogy hol lesz a szállásod kint. Ha itt zöld utat kaptál, akkor 90 napot jogosult leszel az Egyesült Államokban tölteni.
Versenyfutás az idővel
Az adminisztráció mellett a fotózások szervezése is egy masszív feladatként állt előttünk. Szűk 2 hétnyi New York-i tartózkodásunkat kellett nagyon precízen előre megtervezni. Az utazás és a jetlag miatt valójában nagyjából nettó másfél hét állt rendelkezésünkre az amerikai világmegváltásra. Norbinak volt már előjegyezve néhány munkája korábbi kinti ügyfelekkel, amelyből párnál én is besegíthettem, de emellett több olyan saját projekt is volt a fejemben, amiket mindenképp szerettem volna megvalósítani.
Hogyan (ne) szerezz modelleket külföldi fotózáshoz
Gyorsan neki is láttam egy landing oldal összeállításának, képestül és szövegestül mindent elkészítettem, még videót is forgattam hozzá. Amint elkészült, már indítottam is a Facebook hirdetést a New York-i magyarokra célozva, gondolván ők talán könnyebben szavaznak bizalmat nekem magyar fotósként, mintha külföldieknél kopogtatnék. Teltek a napok, az idő egyre jobban szorított, de nem jött egyetlen megkeresés sem. Igaz, hogy a modellszerző kampányom viszonylag last minute-re sikerült, de ez aligha vigasztalt, amikor már kezdtem pánikolni, hogy egyáltalán nem fognak összejönni a fotózások kint.
Jöhet a “B” terv: mentsetek meg TFCD csoportok!
Lévén, hogy a hirdetések nem találták meg a közönségüket, alternatív megoldásokban kezdtem el gondolkodni. Ekkor jutottak eszembe a TFCD / TFP (Time for CD / Time for Print) csoportok, ahol a fotósok, modellek, fodrászok és sminkesek találhatnak egymásra, hogy különféle kreatív projekteket valósíthassanak meg portfólió bővítés céljából. Mindenki díjmentesen beleadja a tehetségét, idejét, energiáját egy profi fotózás létrejöttébe, így a résztvevők egyaránt profitálhatnak az együttműködésből.
Első ízelítő az amerikai kultúrából
Kapva az alkalmon fel is kutattam néhány ilyen New York-i Facebook csoportot, ahová kiposztoltam egy-egy felhívást, hogy utcai divatfotózás témában modelleket keresek. A korábbi tartalmakat böngészgetve egyből szembetűnt valami, ami merőben különbözött a hasonló magyar csoportoktól: szinte egyáltalán nem találkoztam gyűlölködő és becsmérlő kommentekkel. No lám, így is lehet. És nehogy azt gondold, hogy csak idealizált szépségű modellekkel volt tele a csoport, épp ellenkezőleg! A diverzitás teljes spektruma elém tárult, a nádszál alkattól a plus size-ig, a dívától a legextrémebb fetisisztáig, a fehértől a fekete bőrű modellekig, valamint az LMBTQ közösségek különféle képviselőiig számtalan karakter. A képeik alatti hozzászólásokból csak úgy áradt a bátorítás, a szeretet és az elfogadás, ami itthon sajnos inkább kivétel, mintsem szabály lenne.
Összeáll a profi fotós csapat
Lényeg a lényeg, legnagyobb meglepetésemre a saját posztomnál is elindult a komment lavina. A 3 csoportból, ahova beléptem közel 100 érdeklődő írt, hogy szívesen alkotna velem közösen New York különböző pontjain. Innentől már az okozta a legnagyobb fejtörést, hogy a bőség zavarából hogyan szűkítem le a kört és hangolom össze a logisztikát. Nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, hogy az előkészületek ezen része se alakult olyan zökkenőmentesen, ahogy azt elképzeltem. De erről majd mesélek a későbbi blogokban bővebben, hiszen újratervezésből nem volt hiány.