Czank Lívia képes interjúja Stelli-Kis Karolina artistanövendékkel
Karolinát utoljára 2020-ban fotóztam, elsőéves balettnövendékként. Az akkor még rózsaszín tütüs kislány ma már a világhírű montreal-i Ecole de Nationale Cirque egyetlen magyar artistanövendéke. Nemrég hazalátogatott Kanadából, így kaptam is az alkalmon, hogy készítsek vele egy interjút és egy fotósorozatot.
Milyen tapasztalatokra tettél szert a balettképzés során, amelyek fizikailag az artista képzéshez is hasznosnak bizonyultak?
Amikor felvettek az MTE-re, akkor már hat éve balettoztam különböző balettiskolákban, például az Operaházban működő Magyar Nemzeti Balettintézetben, innen kerültem aztán az MTE-re. Sajnos a világjárvány miatt a második félévet már online formában végeztük, ami nagyon megnehezítette az egyéni fejlődést. Kamerán keresztül ugyanis nem lehet olyan ütemben haladni és nincs ott egy mesternő, aki beállítja a hibás mozdulatot.
A több éves balett tanulás, a rendszeres fellépések sokat segítettek a testtudat kialakításában, a hajlékonyság fejlesztésében és a különböző mozdulatok művészi kivitelezésében. A balett nagyon sok mindenre megtanított, például a színpadi mozgás aprólékos kidolgozásának fontosságára, a fájdalomtűrésre, az alázatra, a csapatmunkára és arra, hogy bármit értünk el az előző nap, bármennyit fejlődtünk addig, másnap mindent újra kell kezdeni. Nincs két egyforma előadás, nincs két egyforma mozdulatsor - mindig van min javítani, tökéletesíteni. Úgy gondolom, hogy a balettben megtanult kecsességet és hajlékonyságot tudtam később a leginkább hasznosítani a levegőben.
Olympus Pen-F, 45/1,8
Miért döntöttél a váltás mellett?
A balett mellett, hobbiból kezdtem el légtornázni kilencévesen. Emlékszem, amikor anyukám elvitt az első órámra a Rippel Akadémiára, hogy kipróbáljam a légtorna eszközöket, amiknek akkor még a nevét sem tudtam. Csak annyit láttam, hogy valamilyen függönyszerű anyagok lógnak le a mennyezetről, és azokon le-föl lehet mászkálni, és különböző trükkös gyakorlatokat végezni. Szerelem volt első látásra. Addig csakis modern táncos akartam lenni, de ezután már inkább légtornász. Évekig párhuzamosan jártam balettra és légtornára is. Ez hosszú ideig működött is, heti négy-öt balettórám és heti három légtorna edzésem volt párhuzamosan. Szabadidőmben a YouTube-on hol balett koreográfiákat néztem, hol légtorna gyakorlatokat kerestem. Így találtam rá egy magyar légtornász, Vellai Krisztina videóira, és nagyon tetszett, amit csinál. Egy kis kutakodás és kérdezősködés után, a szüleim segítségével sikerült összehoznunk egy találkozót Krisztivel, aki “tanítványává” fogadott, később az egyik légtorna Európa-bajnokságra is ő készített fel. Ő lett az első példaképem, és sok gyakorlatra ő tanított meg, később a tanulmányaim mentorálasában is sokat segített. Kriszti azóta a világot járja, mint artista, de tartjuk a kapcsolatot és azóta is bármikor, bármiben számíthatok rá. Ami pedig végképp az artista világ felé terelt, az két meghatározó esemény volt. Az első 2019-ben, amikor a Rippel testvérek által rendezett Tűzcirkusz c. produkcióban három hónapon keresztül felléphettem a Fővárosi Nagycirkuszban. Abban az időben a Rippel Akadémia többi tanítványával együtt szinte bent éltünk a cirkuszban. Kisgyerekként ez hatalmas élmény volt, együtt mozogni a porondon és azon kívül a felnőtt artistákkal. Emlékszem, hogy egyik előadás szünetében odajött hozzánk egy csapat velünk egykorú iskolás, és autogramot kértek tőlünk, mi meg teljesen lefagytunk, mert nem értettük miért nem az “igazi” artistákhoz mennek aláírásért. Vicces jelenet volt.
Másik hasonlóan fontos esemény 2020-ban történt, amikor felvettek a Baross Imre Artistaképző tizenkét fős ‘kínai osztályának’ három éves képzésére, mely osztály a tervek szerint 2020 szeptemberétől Pekingben tanult volna tovább, de a világjárvány sajnos nem tette lehetővé a kiutazásunkat. Ekkor azonban már erős volt bennem az elhatározás, hogy hosszú távon ne a táncot, hanem a légtornát válasszam, de a táncot sem szerettem volna teljesen elhagyni. Aztán ez a kérdés is hamarosan eldőlt, amikor először csak videón (Cirque du Soleil), később színpadon (a magyar Recirquel Társulat) is láttam ‘újcirkusz’ típusú produkciókat, ahol táncos és artista elemek is szerepeltek az előadásban. Láttam, hogy a két műfaj együtt is művelhető, nem kell lemondanom egyikről sem, ha nem akarok. Már csak olyan helyet kellett találni, ahol ezt a két műfajt egyformán magas színvonalon oktatják.
OM System OM-1, 12-40/2,8
A váltás után hamar külföldön, Kanadában folytattad a tanulmányaidat. Mesélj erről, hogyan alakult az életed a döntés után?
Azért ez nem volt olyan egyszerű, mint ahogy tűnik. Iskolát kellett váltanom hozzá, három év alatt háromszor, vagyis minden tanévben másik iskolába kerültem, ahol minden új volt. És akkor még nem is tudtam, hogy hogyan fogom tudni a tanulást és az edzéseket összehangolni, elég lesz-e hosszabb távon a heti három-négy edzés, ha tényleg profi szinten szeretném ezt csinálni. Nagyon nehéz egy ponton túl az iskolában is teljesíteni, és ilyen kevés edzéssel legalább szinten maradni. Ezért jó, ha olyan iskolába járhat valaki, ahol a közismeret és a szakma egyszerre, egy helyen tanulható.
A kínai út meghiúsulása után azért kezdtünk el a szüleimmel ilyen iskolát keresni, mert láttuk, hogy hosszú távon és profi szinten ezt csak így lehet folytatni. Sajnos tizenhat éves kor alatt kevés ilyen iskola van a világban, és azok is nagyrészt francia nyelvterületen, amivel nekem szerencsére nem volt gondom, mert már a bölcsödében megtanultam franciául. A végső megerősítést az adta, amikor pár éve a Pole and Aerial Art országos légtorna és rúdtánc versenyen abszolút győztes lettem, és az egyik zsűritag, Illés Renátó (a Recirquel artistája) azt tanácsolta nekem, hogy próbáljam meg a montreal-i Ecole de Nationale Cirque iskola felvételijét, ami nagyon nehéz ugyan, mert ide a világ minden tájáról érkeznek felvételiző gyerekek és felnőttek is tizenkét éves kortól, de ott nagyon sokat tanulhatnék az artista szakmáról. Így történt, hogy tavaly beadtuk a jelentkezésemet, és egy hat hónapos, több fordulós felvételi eljárás után idén áprilisban kaptam meg az értesítőt, hogy felvettek.
OM System OM-1, 12-40/2,8
Akkor valóban nagyon hamar kellett Kanadába költöznöd.
Minden nagyon gyorsan történt. Rengeteg engedélyt kellett megszerezni, hogy be tudjak utazni Kanadába, ahol addig még sosem jártam. A felvételi nem Kanadában zajlott, hanem Párizsban, csak az egyik fordulót tartották online Kanadából. Az iskola is nagyon drukkolt, hogy minden simán menjen, mivel eddig Magyarországról még nem volt tanítványuk. Az összes engedély beszerzése után kb. egy hét alatt kellett összecsomagolnom, elköszönnöm a családtagjaimtól, a barátaimtól, és már repültem is ki.
Mikor végre megérkeztem, mindenki nagyon kedvesen és nyitottan fogadott. Az itt tanuló kb. százötven diák a világ közel negyven országából érkezett, sokan azt sem tudták eddig, hol van Magyarország, viszont nagyon érdeklődők, néhány osztálytársamnak azóta már megtanítottam egy pár szót magyarul. Még csak pár hónapja vagyok itt, de már most úgy érzem, hogy rengeteget tanultam. Szuperül felszerelt edzőtermei vannak az iskolának, a légtorna csarnokot pl. közösen használjuk a Cirque du Soleil artistáival, lehet, hogy ezért is hívják így ezt a termet. A világ különböző országaiból származó edzők és tanárok tanítanak, nekem pl. van orosz, kanadai, francia, spanyol, román származású tanárom is. Az egyikőjük még magyarul is elkezdett tanulni, mert megtetszett neki a nyelvünk.
OM System OM-1, 12-40/2,8
Milyen nehézségei vannak a légtornász zsánernek? Vannak esetleg félelmeid a magasban, vagy egyéb nehézség?
Igen, sok nehézsége van, pl. a magasság. Aki tériszonyos, fel sem mer menni nyolc-tíz méter magasba. Veszélyes is, mert sokszor nem lehet biztosítókötelet használni. Fenn, a magasban nem nagyon lehet hibázni. Én nem szoktam félni, ha félnék, nem tudnám csinálni. Nagyon jó érzés fenn lenni, nem is szoktam belegondolni, hogy hány méter van alattam. Viszont minden edzőm rengetegszer elmondta, hogy fenn nincs vagánykodás, nincs kapkodás. Az eszközöket minden egyes felmenetel előtt ellenőrizni kell, fenn pedig nem lehet meggondolatlan mozdulatokat csinálni. Amikor pedig nem egyedül vagyunk fenn, hanem párban, akkor nagyon kell figyelni a párunkra is, mert ha hibázunk, akkor azzal neki is árthatunk. Nyilván nagyon sok erő kell ahhoz, hogy felmenjek, és ott tudjam tartani magam, ezért kell nagyon sokat edzeni. Ha fenn a magasban elfogy az erő, akkor könnyen le lehet esni. És persze minden eszköz más: a silk égeti a bőrt, a gurtni belevág a húsba, a karika még a csontjaimat is töri, de ha fenn vagyok és épp gyakorlatot csinálok, ezekre egyáltalán nem szoktam gondolni. Amikor lejövök, akkor szoktam megérezni minden olyan fájdalmat, amivel addig nem is foglalkoztam.
OM System OM-1
12-40/2,8
Van konkrét célod, álom munkahelyed?
Célom, hogy olyan artista legyek, aki nem csak a levegőben, de a talajon is képes lenyűgözni a közönséget, ezért is áll hozzám legközelebb az újcirkusz műfaj, mert ott az artista- és a táncművészet is helyet kap. És mivel én mindkettőt szeretem és tanulom is, talán lesz esélyem a kettőt egyszerre művelni. Álom munkahelyem természetesen a Cirque du Soleil, hiszen amikor felmegyek a silkre, a suliban, átlátok az utca másik oldalára, ahol a központjuk van. És egyszer majd tanítani is szeretnék másokat arra, amit most még én is csak tanulok.
Szöveg és képek: Czank Lívia
Stelli-Kis Karolina artista növendék:
A képeket Livi Olympus Pen-F, OM System OM-1 fényképezőgépekkel valamint 12-40/2,8 és 45/1,8 objektívekkel készítette.