// Olympus X Gál András //
Előzmények, dilemma, felkészülés, setup
Korábbi cikkemben írtam már arról, hogy az én igazi világom a filmes fotózás, de nem vagyok ebben ortodox, így a digitális technikát is használom filmezésre, és természetesen élmény és esemény-fotózásra is.
Másik nagy szenvedélyem a kerékpározás. Csoportos, többnapos kerékpártúrák, de akár nyaraláskor egy-egy új táj, város bringás felfedezése, bejárása is belefér.
Több hazai túra, többszöri Fertő-tó és Balaton-kerülés után, tavaly néhányan úgy gondoltuk,
hogy nekivágunk az Alpok-Adria túrának, amit Európa Top 3 útvonala közé sorolnak a szakértők, megjegyzem nem alaptalanul.
A túra útvonala:
Salzburg – Bischofshofen - Bad Gastein - Spittal an der Drau – Villach – Tarvisio – Venzone - Udine – Grado, a hossza 420 km.
Természetesen már a szervezés kezdetén felmerült bennem az igény, hogy dokumentáljuk a túrát. A kézi vagy sisakra szerelt akciókamera, már-már természetes útitárs, és persze mobiltelefonos fotók, videók is készülnek minden túrán. Most viszont szerettem volna, hogy egy kicsit szabadabban, nagyobb kreativitással készített képek is szülessenek.
Korábban voltak már ezirányú próbálkozásaim, de pl. az egyik kisfilmes gépem egy Balaton túra alkalmával a rázkódástól tönkrement, letört a filmkazetta ajtó, így még a felvételek is odalettek. Szóval negatív élmények birtokában, de új pozitív hittel, bízva az Olympus minőségében úgy döntöttem, hogy a pro felszerelésem egy részét fogom magammal vinni erre az útra.
A kiválasztott felszerelés, a korlátozott hely miatt, egy gép és két objektív:
és a túra előtt nem sokkal beszerzett:
Túra közben: A felszerelés szállítása és fotózás
A túrát öt naposra terveztük, vagyis a kerékpáron öt napra és öt éjszakára elegendő csomagot kellett magunkkal vinni, a szállásokat persze előre lefoglaltuk. Természetesen a lehető legtöbb elvihető táskát rögzítettük fel a kerékpárokra, de belátható, hogy így sem dúskáltunk a szabad helyekben. Szerencsére sátrat nem kellett vinnünk, de így is volt elég súly, amit cipelhettünk.
A kamerát és az objektíveket is a hátsó csomagtartóra rögzített táskában vittem, de a gépet +1 táskába, az optikát pedig hordzsákba is beleraktam, biztos ami biztos. A kamera és a pro objektív víz és időjárásálló, de a 75mm-es nem. Szerencsére ezt a képességüket csak korlátozottan kellett tesztelnem, összesen egyszer áztunk meg, akkor sem nagyon.
Mivel a gép mindig kéznél volt - a nyereg mögött egy cipzár lehúzása után, már kézbe is vehettem - bármikor akár csak egy-egy rövid megállás alkalmával, lehetőségem volt képeket készíteni. Olyan helyeken jártunk, ahova tényleg csak kerékpárral lehet eljutni, mert a túra nagy része, az úgynevezett millenniumi vasútvonal egykori nyomvonalán halad, amely ma kerékpárút, autóval nem közelíthető meg.
A képek készítésekor, az Olympus 5 irányú stabilizátora, és a gépnek a pro optikával összehangolt stabilizációs mechanizmusa nagyon hasznosak bizonyult. Csak kézből fényképeztem, sokszor a kerékpárról le sem szállva, állványt csak egy kis jobit vittem magammal, de azt végül nem is nagyon használtam.
Én minden esetben RAW-ban fényképezek, mert az utómunka során sokkal több lehetőséget ad. Sok esetben JPG-t is jó rögzíteni, mert ha wifin a mobilom kapcsolódik a kamerára, azonnal tudok “élmény fotókat” szerkeszteni a mobil appal, ami rögtön megosztható, elküldhető, természetesen nem profi utómunka, de facebookra jó :-).
Szóval az én javaslatom: használj kicsit nagyobb kártyát, és fotózz RAW+JPEG formátumban.
Analóg hátteremből adódóan legtöbbször „M” módban dolgozom a digitális géppel is. Ezen a túrán a körülmények miatt sokszor „A,” azaz rekesz előválasztás üzemmódban fényképeztem. A kreativitás megtartása mellett az automatika nagyon jól dolgozott, nagyon kevés rontott kép keletkezett emiatt.
Tapasztalatok, tanulságok, összegzés
A felszerelés simán állta a sarat, az „extra” terhelést, ami a kerékpáron történő szállításból adódott, például a rázkódást és a hőmérséklet, páratartalom ingadozást.
A kis súly és méret miatt nem okozott gondot a szállítás, és a fényképezés közben is minden jól működött.
Egy plusz akkumulátort vittem magammal és töltőt is, a plusz aksit soha nem kellett bevetni, a gép simán kibírt 1-2 napot eggyel. Vagyis, ha van töltő a plusz aksi fölösleges, hacsak nem órákat fotózunk, de ezek a túrák nem erről szólnak.
Nekem két darab 128 Gb-os kártya van szinte mindig a gépben, az egyikre videót, a másikra a fényképeket rögzíti a kamera. Természetesen, ha az egyik kártya betelik, automatikusan átáll a másikra, ha ott még van hely. Erre nekem nem volt szükségem, az öt nap alatt készült képek (RAW+JPEG) simán elfértek az egyik 128 Gb-os kártyán.
Tudom, hogy vannak kifejezetten extrém körülményekre készített kamerák, például az Olympus TG6 biztosan nagyon jó választás egy bringásnak, de mivel nekem megvan ez a szettem, így kipróbáltam, és egyáltalán nem csalódtam benne.
Nem léptem át a technika határait, minden rendben működött, és működik azóta is.
A túráról - zömében akciókamerával - készült egy kis videó, melyben az Olympussal készült képek egy része is látható: https://youtu.be/akpcyQHSVN4
Hajrá, jó tekerést és jó munkát mindenkinek!
További képek:
Neked is van egy jó Mikro Négyharmados rendszerrel készült fotód? Van hozzá egy izgalmas történeted? Mi szívesen megosztjuk! Küldd el nekünk a technikai paraméterek megjelölésével a milcclub@olympusmintabolt.hu email címre.
Gál András