Török Tamás vagyok, 3d grafikusként dolgozom és mellette a fotózás a hobbim. A fenti kép elkészítését próbálom meg bemutatni a továbbiakban és nagyon remélem, hogy azok számára is érdekes lesz akik nem ismerik a 3d grafika világát.
A fotózás és a 3d több ponton is kapcsolódik egymáshoz, pl 3d-ben is van lehetőség arra, hogy a virtuális kameránál valós modellek paramétereihez igazodjunk, így csak olyan értékeket tudunk megadni amit a valódi gépen is tudnánk, ez fontos lehet ha a fotorealisztikusság a cél. Ezen kívül elég arra gondolni, hogy legtöbbször fotókat használunk mint textúra vagy ott a photoscan-elés mint 3d rekonstrukciós módszer amire én is ki fogok térni később.
Ahogy a valóságban tudni kell megtalálni egy jó helyszínt, pozíciót, szöget és napszakot, fényeket egy jó fotóhoz, ugyanez kell egy renderelt grafikához is nyilván annyi különbséggel, hogy én adhatom meg mi hol legyen és honnan süssön a nap stb. Ez persze hatalmas előny, de ha nem tudja az ember, hogy mit keres, akkor csak elvétve születik 1-1 jó kép kb véletlen alapon.
A fotózás nem a legolcsóbb hobbi, úgyhogy később került az életembe mint a 3d, de abszolút segített megérteni bizonyos dolgokat a 3d-s szoftverekben, szóval oda vissza hasznos volt. Sokat vonatoztam 2 város között, és nem akartam egy hátizsáknyi fotós cuccot cipelni, ezért esett a választásom az Olympus E-PL7-re. (Plusz kár lenne tagadni nekem nagyon bejön ez a retro külső :D )
A lenti képek apropója eredetileg annyi volt, hogy gyakorlásként modellezni szerettem volna valamit és ha már ott volt kéznél az olympus, akkor miért ne azt. Sokszor nehéz megérteni egy formát ha nincsenek róla képek bizonyos szögből, de itt nincs ilyen gond.
Igyekszem nem untatni senkit a technikai részével, pár folyamatképet mutatok arról, hogyan is megy a modellezés. Találtam vetületi képeket a gépről és ezek alapján fogtam hozzá.
Egy elnagyolt modellből indultam ki és amikor az alap forma már rendben volt,akkor apránként adtam hozzá a részleteket.
A KIT objektív-vel, úgy voltam, hogy kellene valami masszívabb ami jobban néz ki egy renderen ezért csináltam egy M.Zuiko 12-50mm f/3.5-6.3 -t is. (Inkább a fényerősebb fix objektíveimet használom, de mint forma ez érdekesebb volt, ezért választottam ezt)
Amikor a modell kész, akkor ez még mindig csak egy szürke pixelkupac amihez anyagokat kell adni. A logók összehalászhatóak a netről, ezen kívül pedig kb mindenhol matt fém vagy ránézésre hasonló műanyag felületre volt szükség. Arra kellett leginkább figyelnem, hogy a hihetőség kedvéért legyen elég kosz rajta, de azért ne essek túlzásba. (A referencia mindig fontos és sajnos rá kellett jönnöm, hogy sokkal koszosabb az én gépem is mint szerettem volna... :D )
Ezek a képek már a feltextúrázott modellt mutatják.
A fenti rendereken minden ugyanilyen módon "hagyományosan" le lett modellezve (egyedül a növény ami vásárolt modell). Azért mondom ezt így mert a következő képhez a farmernadrág viszont photoscan.
A photoscannelésnek többféle megközelítése van, én az alábbiakban a saját tapasztalatomon keresztül arról az esetről fogok írni ahol simán kézből körbefotózzuk amit scanelni akarunk. A photoscan az amire a neve utal, befotózunk mindenféle szögből egy almát pl és egy szoftver összerak ebből egy 3d-s modellt. Minél több szögből fotózzuk le annál pontosabb lesz a scan szóval akár több 100 kép is kellhet hozzá. A farmerhez kb 30-40 képet csináltam, de nem fotóztam teljesen körbe ezért volt elég ennyi. Tényleg csak azt kell itt elképzelni, hogy a kanapé tetejére ráfektettem a nadrágot és kb 120 fokos szögben jártam körbe különböző magasságokban. Egy komolyabb többféle célra használható modellhez ennél nyilván több előkészület és fotó kell, de nekem csak annyi volt vele a célom, hogy a gép alá rakjam, és erre bőven jó így.
Az alábbi kép a nyers modell amit a program kidob, látszik rajta, hogy mennyi részlet megvan rajta geometriából.
A következő képen ugyanez a textúrával amit a program generál. Itt megjegyzem, hogy a bemozdult, életlen képeket érdemes kiválogatni a scan-előtt, mert amellett, hogy pontatlanabb lesz a modell a textúrában is megjelennek homályos részek hiszen csak odailleszti a ponthoz legközelebbi fotó egy részét attól függetlenül, hogy az éles-e vagy sem.
Az egész photoscan előnye, hogy egy fotorealisztikusan textúrázott modellt kapunk relatíve gyorsan.
A fotózás része pont az ellenkezője annak mint amikor egy „szép” képet szeretnénk lőni. Ahhoz, hogy a fotókból minél jobb 3d-s modell készüljön az kell, hogy amennyire lehet az előtér és a háttér is éles maradjon. A program felismer az egymás után következő képeken bizonyos mintákat, részleteket és az elmozdulásuk alapján próbálja megtalálni milyen pozícióból készült az adott kép. Ez az egész rekonstrukció alapja. Minél több a homályos részlet annál nehezebben és pontatlanabbul találja meg a közös pontokat.
A másik lényeges dolog, hogy szórt fényben fotózzunk amire a borult idő a legalkalmasabb. Egy derült napon a fény/árnyék belekerül a textúrába és azzal elég nehéz mit kezdeni amikor újra be szeretnénk világítani a virtuális térben. Ezen kívül a szoftvernek is nehezebb dolga van a csillogó dolgok miatt napsütésben.
Szóval zajmentes képeket szeretnénk borult időben magasabb F értékkel, nem hangzik túl jól... :D Adott esetben softbox-al vaku-val is lehet kisérletezni, de sokszor csak próbálkozással derül ki, hogy mi működik mi nem adott esetben. A fotózáshoz én egy Panasonic LUMIX G 25mm f/1.7 -et használtam. Fix objektívvel könnyebb dolgunk van mert fontos, hogy a gyújtótávolság ne változzon, ezt ugyanis paraméterként megadjuk a programnak és ő úgy veszi, hogy az összes kép ezzel készült. (mutatnék képeket a scan-ről a programon belülről, de sajnos nem találtam meg, valószínűleg elesett a projekt a háttértárért való állandó harcban...)
A modellek összeálltak, nincs más hátra mint bevilágítani. Itt a legfontosabb az volt, hogy figyeljek a környezetre ami a képeken sokszor nem is látszik. Renderelésnél általában beállítjuk a kamerát és semmi mással nem törődünk mint ami annak a látóterében van, minden más időpocsékolás lenne. Ebben az esetben viszont kellett a tér egy része ami nem látszik a képen, de interakcióba lép a fénnyel és így fontos, hogy ott legyen mert ettől lesz hihetőbb az egész.
A képen nyíllal jelöltem a fény irányát, a zöld ágakat csak egy síkra raktam rá mintha faágak közt sütne be a nap. Ezek a dolgok nagyon elnagyoltak, itt látszik, hogy könnyebb csalni 3d-ben, de biztosan a fotózásban is megvannak a hasonló praktikák. :D
Lehetett volna még apró trükköket belerakni mint chromatic abberation, lens distortion és hasonlók( amit a valóságban pont elkerülni szeretnénk...),de én gyakorlásként nagyon örültem ennek a végeredménynek. :)
Ezek a kész képek:
További képek a projektről itt találhatóak:
Szerző: Török Tamás