OM System és a Dolomitok
Jól időzített ötletek, és jól szervezett időpontok sora kellet, hogy működjön ez az út. Nem közönséges kirándulást, hanem valami olyat kell elképzelni, amikor több feladatod van, mint időd. Az ilyen fotós túrán nagyon jól kell beosztani az időt és az energiát. Vasárnap hajnali indulás, péntek esti érkezés.
Minden ott kezdődik, hogy terveket készítünk. De hiába, mert menet közben mindig minden változik. Az összepakolás a legnagyobb gond és nem is az, hogy mit vigyek, inkább az, hogy mit hagyjak itthon. A vonulásnál minden deka súlyosan számít.
Na igen a súly, amiből a fotós felszerelés a legtöbb - általában. Itt is áldom a pillanatot, amikor megismerkedtem a Olympus és később az OM System rendszerével. Azért a nagy gond ott jelentkezett, amikor a sok mindenből ki kellett választani azt a néhányat, amit még elbírok, és nem marad hiányérzetem. Hát íme a sor: két gépváz, OM-3 és OM-3 Astro, 2,8/7-14 PRO, 2,8/12-40 PRO (a mindenre jó), 2/12 mm a csillagos ég miatt, mint ahogy 1,8/ 17, 45, és 75 mm-es Zuiko optikák is a nagy fényerőt képviselték.
Mindez jól elfért a Manfrotto fotós hátizsákomban. Sőt, esőnadrág, aláöltözet, és vízhatlan poncsó, tartalék akkuk, fejlámpa, valamennyi táplálék és innivalónak is jutott hely. Ami nem fért be és többnyire gyakran kellett, így azt rácsatollam. Pl. a Gitzo karbon állvány, ami szinte minden képnél kellett, mivel a legtöbb képet nagyfelbontású HIGH RES módban készítettem. Az állvány nagyon stabil, és precízen állítható, szétterpeszthető ha kell valamint a középoszlop kivehető.
Nem érdemes egy felvételnél sem lustának lenni, mert eljutni ide, sokkal több energia, mint még egyszer állványozni. Persze vannak olyan felvételeim is, amikor lehetetlen volt annyi idő alatt reagálni, ilyenkor marad a jó stabilizátor és a kézből nagy felbontás, ami nem 80, hanem “csak” 50 megapixel, de így is nagyobb felbontást, kevesebb zajt és 14 bit-es színmélységet kaptam.
Estére terv szerint elértük az első helyszínt, ahol éjszakai fotózás volt a terv. Bejött, hisz a különféle appok megmutatják percre pontosan, hogy merre lesz a Tejút és mit mikor érdemes fotózni.
Az éjszakai fotózásnál az OM-3 Astro modellt használtam és lehetőleg a nagyfelbontású módot kézből, amit persze állványról exponáltam. Az ok, hogy ilyenkor 12 expót készít a gép amit 50 megapixeleses képként egyesít. Az előnyei, hogy akár 6400-as ISO-val is lehet szinte zajmentes képet készíteni nagyobb dinamikatartománnyal.
A következő nap egészen estig inkább vonulással, felfedezéssel telt. Ilyenkor nem a túrázással húzzuk az időt, hanem vagy felvonóval, vagy fizetős terepjáróval jutottunk fel a hegyekre, hogy minél több idő maradjon fotózni, alkotni. Lefelé már érdemes lehet gyalogolni is, ha szép a felfelé út.
Gyakran van, hogy nem a széleslátószögű optikát használom, hanem a mindenes 12-40-t több képből összerakott panorámával. Igazán részletgazdag képeket kaphatunk, főleg a nagyfelbontású móddal ötvözve:
Estére már a Giau-hágónál jártunk. Volt minden ami kell. Eső, gyönyörű naplemente, jégeső, varázslatos napkelte, szinte folyamatosan fotóztunk minimális pihenéssel.
Az eső barát, ha nem ázunk ronggyá, hisz szép ködöket és a legszebb fényeket hozza. Egy fotós barátom mondta, hogy felhő nélkül a hegyek mit sem érnek. Van benne némi igazság...
Még napkelte előtt ismét felmásztunk a hegyre kicsit fagyoskodni és folyamatosan fotózni. Éjszakára nem is vettünk ki szállást. Ami elég fárasztó, de nagyon is megérte. Az esti jégeső maradványi még látszottak, és néha a felhők közül előkerült a nap is. Kb. erre vártunk. Ilyenkor nincs idő vacakolni, mert gyorsan változik minden. Állvány és vezeték nélküli távkioldó tette precízebbé a fotózást.
A kép 2,8/7-14 mm-es optikával készült és 3 képből összeállított panoráma lett. Így közel 180 fok látószög. Az ISO-t 200-on tartottam amikor csak lehetett, így itt is. Érdekesség, vagy sem, de nem kellett a színeket túltolni, vagy a képet agyonretusálni.
Tényleg így nézett ki a napkelte.
Aztán úgy döntöttünk, hogy meglátogatjuk a szeretett Tre Cime csoportot éjszakára.
A csillagok és a felhők itt is nagy szerepet kaptak. Sajnos a szél is.
Míg a felhők szépen kiegészítették a csillagos ég látványát, addig Auronso felett a köd tette varázslatossá a tájat.
A felvétel Live Composite móddal készült. Sok helyen szaggatott a csillagok íve, mert a felhők gyakran kitakartak részeket. Nagyjából fél órás expó.
Később megint feljutottunk a Monte Piana hegyre, ahol a jó szállás ellenére fotózással töltöttük az éjszakát. Már a lemenő nap is jó műsort adott és persze jött a csillagos ég is, ahogy kell.
Aztán felhők is érkeztek és filmszakadás, vége lett az éjszakai műsornak.
Végül megérkwztünk a 5 Torri (Öt Torony) nevű csoporthoz. Ide felvonóval volt praktikus feljutni még délután, amikor van fény és lehetőség körbenézni, tervezgetni.
Amivel nem számoltunk, hogy fagypont körüli időjárás, kb. 60 km/órás széllökésekkel már kényelmetlen a fotózás. Ide terveztem csillagkövetéses részleteket is fotózni, de esélytelen volt. Azért a lényeg így is sikerült.
A kék ég a Hold miatt van, és a tornyokra egy másik hegy árnyéka vetül épp. Ez egy felvétel a 12-40 mm-es optikámmal és az asztro kamerával készült állványról.
Az estébe hozott egy kis látványt a nagyjából 2 heggyel arrébb lévő vihar. 5-10 km-re volt tőlünk és csak a viharfelhő tetejét láttuk, ami velünk azonos magasságban tombolt. Percenként több villám vagy 2 órán keresztül. Szédületes látvány volt.
Ritkán látszottak a villámok, inkább csak a felhőket világította át, mint egy látványos éjjeli fényshow. Leginkább a csillagos éggel együtt volt teljesen szürrealisztikus élmény.
Már csak érdekesség, hogy az
OM-3 "számítási funkcióit" is igénybe vehettem (CP gomb). Ilyen például a "félszürke" szűrő (GND 8 kemény átmenettel). A sötétben megbúvó havasi gyopár mögött így nem égett ki a távoli napsütötte hegy.
Nagyon hasznos volt az ND 64-es digitális szürke szűrő is, amit egy polárszűrővel kombináltam a sötétebb ég miatt. A fekete-fehér beállítás is gépen belüli, itt a vörös szűrőt kapcsoltam be hozzá. A végeredmény FF jpeg és RAW, amiből bármit lehet szerkeszteni.
Aztán a havasi gyopárokat makró híján az 1,8/75 mm-es optikával is igyekeztem megfotózni. Az 1,8-as rekesz szép mélységélességet adott.
Az ND 64-es szürke szűrőt a vízesésnél is hasznosnak éreztem.
Itt is kombináltam polárszűrővel.
Még sokáig lehetne sorolni a technika előnyeit, de a lényeg akkor is csak annyi, hogy ilyenkor nincs elég idő semmire. Régebben hallottam, hogy egy turista nem alszik, nem eszik, nem fürdik. Ez szerencsére csak részben volt igaz. Mindenre jutott lehetőség. Fontos a jó tervezés, így több idő jut fotózni, és élményeket szerezni.
Kalandra fel!
Dékány Zsolt
OM System nagykövet
Hozzászólások