// Olympus X Varga Csaba //
Egy barátom pár hete lett friss Olympus tulajdonos, gondolta, hogy benevez egy Tedd próbára túrára, hogy jobban megismerje a rendszert, esetleg pár nyitott kérdésre választ kapjon. Megkérdezett, hogy nincs-e kedvem velük tartani… én három éve csatlakoztam a márkához, hozzá hasonlóan egy OM-D E-M5 Mark II-essel, bár még nem tervezem az eszköztár cseréjét, ám amióta megvan a szettem figyelemmel követtem a márka újdonságait, így lehetőséget látva az enyémnél komolyabb váz tesztelésére, jelentkeztem én is a programra.
Az ismerkedés és a programismertetőt követően a választásom az M1x-re esett, bár egy E-M5 mk III is tanulságos élmény lett volna, ám szerencsémre jutott még nekem is ebből a nagyágyúból... mikor megjelent az M1x remélni sem mertem volna, hogy bolti “fogdosáson” kívül lesz lehetőségem jobban megismerni, így örömmel töltött el, hogy e zászlóshajóval ismerkedhetem meg. Objektívben is tudtam olyat kérni, amivel nem rendelkezek, így az én szettemtől teljesen eltérő eszközökkel vághattam neki a Mátrai túrának. Büszkén is szálltam fel a buszra nyakamban az M1x végén egy 12-100mm 4.0 IS PRO-val. Míg a helyszínre értünk volt időm a megszokott dolgokat felfedezni a vázon, hogy majd a terepen ne azzal kelljen bajlódom, hogy megtaláljam az alapszükségleteket. Sokat nem kellett bajlódni, szinte minden fontos dolog eleve kéznél van és kézre is áll. Pár dolgot meg kellett szokni, hogy máshol van, de a gondos tervezésnek köszönhetően, minden a helyén volt ennek a masinának. Így maradt idő az utitársakra is az érkezésig…
Parádra érve csatlakozott hozzánk Csaba, a túravezető és kis csapata is. Volt itt is egy kis “eligazítás”, bár ekkor már nagyon kattogtathatnékom volt…
A Rákóczi-fától indultunk, itt volt az első lövés próbálgatva az objektívet is kiismerni… kényelmesnek találtam a 12-40 Pro-hoz képest a dupla átfogást. Illetve kíváncsi voltam a sokat “vitatott” f/4-es fényerőre is, meg a közelpontjára is. Széles mosollyal az arcomon léptem az első képek után a modellekhez. Hobbi fotósként ritkán fotózom modelleket vagy portrét, bár szívesen fejlődnék ebben a műfajban is. Csabától kapott instrukciók alapján készítettem néhány portrét is. A vázon ekkor már könnyedén találtam meg a fontosabb gombokat, mikor módosítani kellett valamit a beállításokon. Az objektív rajza egyszerűen magával ragadt, és itt sem volt gond a kezeléssel, hisz a pro sorozat hasonló felépítése ezt jelentősen megkönnyíti.
Tovább indultunk a vízesés felé, ekor volt egy kis idő pár képet visszanézni… ismét el kellett csoldálkoznom. Színprofilt hagytam alapon (natural), RAW+JPG módot választottam és auto-n hagytam a fehéregyensúlyt is. A nézőképek között is volt jó pár, amit minden további utómunka nélkül mertem volna mutogatni. Bár már akkor sejtettem, hogy a további feldolgozáskor ezek még szebb eredményt fognak majd eredményezni.
Séta közben volt lehetőség néhány további portréra és pár hangulatos jégbe fagyott patakos képre is. Szerencsénk volt nagyon az idővel is. Kellemes napsütés kedvezett a portréknál, a lassan télből olvadó fagyott táj meg a változatos jégformákban. A vártnál kicsit lassabban értünk az Ilona-völgyi vízeséshez, bár szerintem megért minden lépést. Csodálatos volt a jégcsapokkal tarkított vízfüggöny. Itt előkerültek az állványok és én is készítettem pár hosszúexpós fotót… és egy rövid időre a 7-14 Pro-hoz is volt szerencsém. No, ez is megérne egy hosszabb sztorit. Kellemes kiegészítése lenne a 12-40, 40-150-es sorozatomnak, főleg mikor városnézések alkalmával kicsit lehetne nyitottabb a látvány a 12mm-nél. Bár a vízesésnél is jó hasznát vettem egy majdnem mindent befogó képnél. A visszafelé úton is készültek még a jeges képek a patak csobogóiról. Itt említeném meg az optika stabilizátorát. Bár megszoktam a vázam által adott biztonságot, ám ez a lencsébe épített stabilizátor is teszi rendesen a dolgát, bőven kielégítve az f/4-es fényerőt, melyet nem is minden esetben kellett kihasználni. Szép éles képeket kaptam az erdei gyengébb fényviszonyok mellett is. Ez egyik jeges képnél nem is figyeltem, hogy 1/8s volt az érték és teljesen éles lett a kép. Már a portréknál is feltűnt és tájképeknél is megfigyeltem a pontos és gyors élességállítást is. Asszem a nap végére bakancslistás termék lett ez a lencse is.
Visszatérve a buszhoz, egy üveghutát vettünk célba, ahol az üvegfúvás rejtelmeibe kaptunk rövid, ám alapos betekintést. Itt ismét volt egy obi cserém. 75MM 1:1:8, eddig csak mások képeit láttam, és a legendákat hallottam róla. Be kellett lássam mind őket igazolta. Kevés fény volt, pörgették a tárgyakat, szinte minden kedvezőtlen körülmény adva volt, amit fotós csak el tud képzelni, ám a 75-ös tette rendesen dolgát, még a sötét szobában is világító pohár esetében is. Az akkumulátorokat eddigre sikerült majdnem nulláznom. Bár még előttünk volt a Galyatetői kilátó naplementéje… Szó szerint záróakkordok lettek. Konkrétan az utolsó képet már vissza sem tudtam nézni…
Ezután jött a kaland képeinek feldolgozása. A kilátó felé tesztből a telefonomra letöltöttem pár képet. Már az nagyon tetszett, hogy a RAW fájlt is le tudom tölteni, ez a EM-5-ttel eddig még nem sikerült. Majd mLR-ba emelve a képeket már a kicsi kijelzőn is hüledeztem a 20 MPx-es szenzor képminőségén és a zajosságán vagyis inkább zajtalanságán. Majd otthon asztali környezetben folytattam a képek kidolgázást. Élvezet volt kidolgozni a képeket. JPG-ekben éreztem nagyobb külömbséget, bár a RAW-k esetében is tapasztaltam eltérést az M1x javára. Nem olyan jelentős, bár ha valaki nem csak hobbiból készít képeket, szükséges lehet ez a “pici” plusz. FF híveknek, kik néha nagyon kritikusan állnak a 4/3-os rajongókhoz, csak ajánlani tudok egy ilyen pudingolást.
Már másnap volt, amikor befejeztem az utolsó kép kidolgozását is, mert nem tudtam betelni az élményekkel és alvásra adni a fejem. Végül, nem csak a képek, de a program is nagyon színesre sikeredett. Csúcs eszközökkel, pazar helyszínen, modellekkel volt lehetőségünk majd egy napon keresztül tesztelni. Minden kattintást köszönök a barátomnak, hogy rávett erre a túrára…
ps… Összességében az én “munkáimhoz”, utazós fotóimhoz kicsit túlméretes lenne ez a váz. Szerencsére pont ezért vannak a sorozatban az 5-ös vagy 10-es modellek. Ám ennek ellenére nagyon nagy élményt adott a próbatétal és ha tehetném birtokolnék egy ilyen masinát is. Viszont az objektívek bármelyikre szívesen tennék szert, mely valószínűleg csak idő kérdése lesz...
Neked is van egy jó Mikro Négyharmados rendszerrel készült fotód? Van hozzá egy izgalmas történeted? Mi szívesen megosztjuk! Küld el nekünk a technikai paraméterek megjelölésével a milcclub@olympusmintabolt.hu email címre.
Wilhelem László