// Olympus X Szabó Sipos Barnabás //
Az étkező a konyha és a nappali alkotta tér egyszeriben kicsiny lett. Nem amikor felszereléseinkkel beléptünk Szabó Sipos Barnabás otthonába a festőállvány és a hangszerek közé, hanem amikor beszélgetni kezdtünk… Olyasmi teremtődött, amely szinte el sem fért a falak között.
Szabó Sipos Barnabás minden csak nem belenyugvó.
…hangzott el egy sok évvel ezelőtti interjúban. S, valóban! Mintha még mindig az a bizonyos gyermeki kíváncsiság hajtotta volna az élet és az élet értelmének megismerésére akkoriban, csak már nem érezte olyan megingathatatlannak a válaszokat.
– Christof! Érdekelne… Ön szerint hogy létezik, hogy Truman még sosem jutott odáig, hogy felfedezze világa valódi természetét? – Az ember elfogadja az elé tárt világ valóságát. Ennyire egyszerű.
idézet a Truman Show-ból
Az igazság mindig valaminek a határán van Kíváncsi voltam, hogy Barnabás vajon volt-e olyan kitartó, mint Truman Burbank a Truman Showban, vagy Ragle Gumm a Kizökkent időben, hogy megtalálja a kijáratot. A beszélgetésünk során aztán rá kellett jönnöm, hogy éppen ez a művészet lényege. Barnabás ugyanis megmutatta, hogy a művészet nem valamiféle menekülés a valóság elől, hanem épphogy az igazság nyughatatlan keresése. A külvilágban éppúgy, mint saját bensőnkben.
A művészet dagasztja kíváncsiságunk vitorláját, mely folyvást az igazság keresése felé hajt.
Nagyon szerettem a beszélgetésben, hogy a belőlem folyamatosan feltörő közhelyek valahogy nem kaptak mikrofont.
Amikor azzal szerettem volna összegezni egy gondolatmenetet, hogy akkor ugye meg kell álljunk az időben egy pillanatra, hogy ismét gyermeki szemmel tekintsünk a világra, akkor Barnabás óramű pontossággal felvázolta a mindennapjainkat. Milyen fura, hogy a menetrend szinte mindnyájunkra igaz!
A mindennapi felnőtt élet körforgása – amit valóságnak tartunk – nem enged hozzáférni belső erőforrásainkhoz és ezért általában a felnőtt életünkben csak úgymond szunnyad bennünk.
Valami kell, ami egyszeriben megállítja egy pillanatra ezt a szokásos körforgást, háttérbe szorítja a külvilági ingereket, és így lehetőségünk lesz ráébredni saját belső erőforrásainkra. Mindez történhet például egy lebetegedéskor, vagy épp valami erőteljes és örömteli eseménykor, mint amilyen a gyermekszületés, de saját tudatos munka által is, amely háttérbe helyezi a külvilág ingereitől való állandó függésünket.
Ha tevékenységeket kezdünk végezni ebben a külvilágtól időlegesen elszigetelt állapotban, akkor felismerhetjük, hogy ezt a tevékenységet a saját erőforrásaink inspirálják és segítik! A gondolataink lassan eloldják a lekésett megbeszélés, az elmaradt bevásárlás, a be nem fizetett csekkek kötelékét, s távolodunk az addig biztonságot jelentő parttól. Megkezdődik egy másik utazás…
Ez bármilyen tevékenység lehet, de emellett vannak művészi tevékenységek, melyek világfolyamatokkal is összeköthetnek bennünket.
Papírt, vásznat, ecsetet, ceruzát, talán egy hangszert, vagy fényképezőgépet veszünk elő.
A művészet gyógyszer. Segít megtalálni a kijáratot a saját Truman Shownkból.
Barnabás egyszer csak egy gitárt vesz a kezébe, s halkan pengetni kezdi a Rómeó és Júliát.
A sarokban egy Fender Artist Series Mark Knopfler Stratocaster, melyet 2003-2013 között gyártottak a 61-es Fender Stratocaster mintájára, mint amilyet Mark Knopfler 1977-ben vásárolt, s amely gitár egészen új hangzásvilágot adott annak a dalnak, mely végül a csillagokig emelte a Dire Straits zenekart.
Mindez szürreális. Vagy mégsem?
A festőállványon egy félkész alkotás. Barnabás színt kever a palettán, s ecsetével formálni kezdi.
Haja sötétjében egy ezüst charme, mintha a téli kép magas fájáról hullott volna rá.
Harmónia…
Mielőtt indulnánk, még felkínáljuk a segítségünket egy filmjelenet rögzítéséhez. Én leszek Barnabás statisztája. Végig az jár a fejemben, hogy akár be is csukhatnám a szemeim, akkor is tökéletesen látnám magam előtt a mimikát és a mozdulatokat, annyira tökéletesen játszik a hangjával.
Teljességgel benne lehetek a pillanatban. Köszönöm!
És az Olympus kameráját még elő sem vettük…
Szerző: Papp Zoltán / 2021.01.01.