Prológus
Még az analóg világban kezdtem el fotózni. Tanár házaspárként minden spórolt pénzünket egy felszerelés építésébe tettük. Össze is jött egy profi váz és a számomra alap négy objektív (tele: M. Zuiko 75-300mm 4.8-6.7 ll , M.Zuiko 60mm f/2.8 makro, nagylátószög és egy alap 50 mm-es). Egy gigantikus övtáskában vittem magammal mindenhova. Akkoriban sokat jártunk vándortúrákra. Volt olyan nyár, hogy több mint 40 éjszakát töltöttünk sátorban, vagy szabad ég alatt. Nem volt könnyű a sok kilós felszerelést cipelni.
Egy szomorú napon, betörtek az otthonunkba és semmi mást nem vittek el, mint az egyetlen értékünket az övtáskát a teljes felszereléssel. Ez olyan mélyen összetört, hogy 12 évre távolságot vettem a komolyabb fotózástól. Próbálkoztam közben bridge és kompakt géppel, de túl szűkek voltak számomra a lehetőségeik és csak rövid ideig hoztak vissza a pályára.
A feleségem törte meg a jeget. Elkezdett intenzíven fotózni és ezt már nem bírtam ki. Mélyen felfakadt bennem a szenvedély, ami ott szunnyadt, hogy ismét az objektíven keresztül lássam a világot.
Jött a kérdés: De milyen rendszert kezdjek el építeni? Az emlékeimben ott voltak a sok kilós felszerelés okozta nehéz pillanatok. Valami könnyebbre, no és olcsóbbra vágytam (hiszen továbbra is a tanár pályán vagyok). Szembe jött az Olympus MILC és meggyőzött. Immár öt éve hűséges társam...
Ahol a Teremtő és az ember találkozik
Szeretem a kultúrtájakat, a kerteket és szőlőhegyeket. Ezeken a helyeken megélem, hogy a Teremtő és az ember egymásra találtak és közösen valami szépet alkottak. Az egyik kedvenc kertem a Kőröshegyi Levendulás. A neve ellenére, tulipánkertként is “üzemel”. Mindkét arca gyönyörűséges. Arra hív, hogy befogadjam a szépségét, magammal hozzam a bensőmben és gépemben, hogy másokkal is megoszthassam. Hiszen az öröm arra van, hogy megosszuk.
Az utolsó látogatásunk különösen emlékezetes marad számomra. A tulipán a feleségem kedvenc virága. Felkerekedtünk hát Kőröshegyre tulipánokat fotózni. Az esti fényekben akartuk megörökíteni őket. Egész nap gyönyörű idő volt. Már csak 5 percnyire voltunk a tulipánostól, amikor teljesen beborult és viharfelhők takarták el a napot. Nagyon elkeskenyedtem. Egész nap erre az órára vártam, álmodoztam, tervezgettem, és így keresztülhúzta a számításomat az időjárás. Nem vagyok rá büszke, de úgy puffogtam, mint egy gyerek, akinek elveszik a játékát. Feleségem fel is vetette, hogy forduljunk vissza. Tovább mentünk.
Alig töltöttünk 5 percet a virágok között, amikor egészen különleges módon, kisütött a nap és amíg ott tartózkodtunk fényben fürösztötte a virágokat. Kellett 10 perc mire elhittem a csodát. Lassan tudtam kijönni a csalódottság fásultságából, de utána egészen belejöttem és zárásig folyamatosan kerestem a témákat és exponáltam. Amikor elindultunk hazafelé, azt láttuk, hogy a távoli környéken, csak Kőröshegyre süt a nap fénye. Igazi ünnep volt számomra ez a fotózással töltött óra.
“Milyen kevés zajt csapnak az igazi csodák! Milyen egyszerűek a lényeges események!” (Antoine de Saint-Exupéry)
Neked is van egy jó Mikro Négyharmados rendszerrel készült fotód? Van hozzá egy izgalmas történeted? Mi szívesen megosztjuk! Küld el nekünk a technikai paraméterek megjelölésével a milcclub@olympusmintabolt.hu email címre.
Kató Csaba