Nem is emlékszem, hogyan kezdődött, megkértek vagy csak magammal vittem a masinámat… bár az első Olympus -szal fotózott koncertre határozottan emlékszem.
Utazások között egyik kedvelt időtöltésem koncertek látogatása. Az élő zene által kapott plusz élmény számomra kimondhatatlan. Ezt már csak egy dolog tudta tovább fokozni, mikor elkezdtem a koncerteken fotózni. Nagyon jó együtt lüktetni a zenekarral, figyelni a legkisebb rezdüléseiket, majd elkapni ezeket a pillanatokat. Nem mondanám könnyű feladatnak. Pillanatról pillanatra változó fények, még színhőmérsékletben is, eleve gyengén megvilágított színpadok, gyorsan mozgó zenészek. Szóval minden adva van, ami csak nehezítheti egy fotós dolgát. Talán pont ez a kihívás is tette számomra kedvelt témává a koncerteket.
A masináink által nyújtott sok extrát, talán ilyen helyzetekben lehet a legjobban kihasználni. Én egy Olympus E-M5 mark II -és vázat használok. Koncertre majdnem az egész pakkomat magammal szoktam vinni, tanulva egy esetből, amikor csak egy szál obival felszerelkezve vágtam bele az éjszakába… s mindjárt a koncert elején derült ki, hogy nem tudok majd elég közel menni a stage-hez, így tele nélkül nem lesznek a legoptimálisabbak majd a kompozícióim… egyébként a képek többséget az M.Zuiko 12-40 Pro -val készítem, valahogy nekem ez vált be. Egész pontosan működik a fókusza, még gyengén megvilágított helyzetekben is. Vannak esetek, mikor át kell váltani manuális beállításra, ezt továbbra is zseniálisnak tartom a pro szérián, hogy a fókusz gyűrűvel lehet váltani az auto és manuális mód között. A rekesz 3,5-5,6 között van általában, szerencsés jól megvilágított arcok esetén lehet jobban is zárni. Hiába a 2,8-as fényerő, nem igazán szerencsés jobban nyitni a blendét, több homályos kép lett csak az eredménye. És itt kampányolnék kicsit a kit obik mellett... teljes nyugalommal fussatok neki hasonló helyzeteknek, hibátlanul meg lehet azokkal is oldani ilyen feladatokat.
Érzékenységben ISO 1600-ról indulok, és világosítás függvényében emelem, ha szükséges. Sokan emlegetik, hogy 6400 a felső határ, ahol még kezelhető a zajosság… volt egy sötét zug, ahol majdnem minden kép jóval e felett készült, igaz kevesebb használható képem lett az eseményről és jóval többet kellett velük dolgoznom utómunkában is, bár mégiscsak lett pár értékelhető kép az eseményről… s talán ez az egyik érv lenne az E-M1 mellett, és a nagyobb szenzor mellett.
Távolabbról készített portréhoz, mikor nincs lehetőség közelebb menni a sztárokhoz a 40-150 pro-t használom. Ez is rendesen megállja a helyet a színpadi képek készítésénél is. Itt már jelentősen kihasználva a váz stabilizátorát, versenytársakhoz képest kimagasló segítséget kapva a hosszabb záridők (1/20-50) mellett kapott élesebb képekhez. Ritkán élek a sorozatfelvétel lehetőséggel, bár koncerten van mikor ebben is kivételt kell tennem, ha nagyon el akarok kapni egy-egy mozzanatot. Szerencsére egy kis odafigyeléssel, meg lehet figyelni a zenészek jellemző mozzanatait is, ha esetleg lemaradnánk egy-egy ilyen pillanatról, a következő dalnál ismét számítani lehet ezekre a gesztusokra és nekifuthatunk még egyszer a fotónak.
Van a tarsolyomban egy fix 45/1.8-as lencse is. Nem csak utcán, de koncerten is nagyon szeretem. Kellően kicsi és gyors is. Talán picit mindannyian határfeszegetőek is vagyunk… így persze, hogy én is kinyitom teljesen a blendét a fent leírtak ellenére, és ha sikerül jól elkapnom a fókuszt, hihetetlen jó rajzolatú képet kapok cserébe, látványosan elmosott háttérrel.
S a koncert után hazatérve indul nekem csak a buli igazán… van, hogy le sem tudok feküdni, valahogy késztetést érzek a képek kidolgozására. Felrakom a fülesem, berakok valami jó zenét és indulhat a képek válogatása és korrekciója. Egy előny van utómunkában a koncert képeknek… egész sok képre lehet alkalmazni egy-egy jól beállítani kép beállításait vagy elővenni korábbról egy jól bevált presetet, s ezzel rengeteg időt megspórolva magunknak.
S ha igazán szerencsések vagyunk a zenekar, a mi képeinket is beválogatja az eseményhez tartozó posztjába a rajongók és saját magunk örömére is…
A fotózás eme műfaját is jó sokat kell gyakorolni, talán nem is lehet eleget… de megéri minden pillanata… talán ez is látható az alábbi képeken.
Neked is van egy jó Mikro Négyharmados rendszerrel készült fotód? Van hozzá egy izgalmas történeted? Mi szívesen megosztjuk! Küldd el nekünk a technikai paraméterek megjelölésével a milcclub@olympusmintabolt.hu email címre.
Wilhelem László