Vadrózsák lencsevégen

Egy baráti házaspár, akik Magyarország egyik legrégebbi néptáncegyüttesét (Vadrózsák) vezetik, megkértek, hogy a tánckar senior csapatánának fennállásának 55. évfordulója alkalmára rendezett gálaelőadást fotózzam.

Izgalmas feladatnak ígérkezett, nem fotóztam még táncosokat, elkezdtem agyalni, mit-hogyan kéne csinálni, milyen felszereléssel érdemes nekikezdeni. A felkérés egy olyan szerencsés időszakban ért engem, amikor már megvolt az új OM-5, de még nem sikerült eladni a régi OM-D EM5 mark II vázat, így mindkét fényképezőt elvittem az előadársa.

A helyszínt bejárva (őrmezei közösségi ház) és a főpróbát megtekintve úgy döntöttem, hogy vakut nem használok, a vázakra pedig a 45mm f1.8 és a 12-40 f2.8 PRO objektíveket teszem, és nem cserélgetek lencsét. Az M5 mark II kapta a 45mm-t, az új OM5 pedig a 12-40 PRO lencsét.

Kérés volt, hogy készítsek egy olyan képet, amin az együttes mintha egy rózsát formálna, körbeáll és középen pedig a táncosok vezetői vannak. A színpad mellé állítottunk egy alu létrát, felmásztam a legteteljére, kinyújtottam a gépet a levegőbe amennyire csak tudtam és készítettem pár képet, de nem tetszettek: hiába álltak körbe, olyasmi hatása volt, mintha néhány ember véletszerűen álldogállna, nem volt meg a “rózsa”-hatás. Ezért megkértem a táncosokat, hogy haladjanak körbe, a középen állókat pedig, hogy maradjanak minél inkább mozdulatlanok. Ebben a stabilnak messze nem nevezhető helyzetben jól jött a híresen kiváló képstabilizátor: nem lett olyan kép, ami a kamera mozgás miatt lett volna homályos, pedig fél másodpercre állítottam a záridőt.

Az előadás alatt a két vázzal rohangáltam, az egyik a nyakamban, a másik egy oldalhámon, de a vázak és objektívek kis súlya miatt nem volt megerőltető.

A képeket kidolgozás után személyesen, TV-n kivetítve “adtam át”, ami jó módszer arra, hogy azonnali visszajelzést kapjon az ember, mennyire nyerik el az emberek tetszését a képek.